A diabetes mellitus kórlefolyásának jelentős megváltozása folytán napjainkban a klinikai gondok előterében a késői szövődmények állnak. Így a micro- és macroangiopathiás / a kis- és nagyerek elváltozása/szövődmények megelőzése és kezelése a mindennapos klinikai cukorbeteg-gondozás egyik igen hangsúlyos területét képezik.
A diabetes mellitus definíciója
A diabetes mellitus (cukorbetegség, cukorbaj) olyan anyagcsere-betegség, amelynek központjában a szénhidrát-anyagcsere zavara áll, de a kórfolyamat következményesen érinti a zsír- és a fehérje-anyagcserét is. A cukorbetegség alapvető oka az inzulin viszonylagos vagy teljes hiánya, ill. az inzulin hatás elmaradása. Bizonyos körülmények között mindkét eltérés együttesen fordulhat elő. A cukorbaj okozta eltérések számos szerv működését károsíthatják. A cukorbetegségnek ismeretesek heveny és idült szövődményei. A diabetes és szövődményeinek kezelése nagy terhet jelent a betegnek és a társadalomnak egyaránt.
Hazai adatok
Hazánkban az ismert cukorbetegség gyakorisága 6,0 – 7,0 %-ra becsülhető, azaz kb. 600-700ezer honfitársunk szenved ismert módon cukorbetegségben.
E betegek döntő (90 %-ot meghaladó arányú) többségének felnőttkori, 2-es típusú diabetese van.
A háziorvosi rendelésen megjelent, diabetesről nem tudó betegek körében 15,09%-ban lehetett a szűrővizsgálat keretein belül korábban nem ismert glukóz- intoleranciát /cukorbetegséget megelőző állapotot- IGT/ igazolni.
A 2-es típusú diabetes előfordulása az életkorral együtt növekszik, a magasabb életkorú lakosság körében az előfordulási gyakoriság elérheti a 15-20 %-ot is. Napjaink jellegzetes gondja, hogy a 2-es típusú diabetes megjelenése egyre fiatalabb életkor felé tolódik el.
A rossz irányú változások hátterében elsősorban az elhízás világméretű, látszólag feltartóztathatatlan terjedése áll.
A hazai szűrési eredmények alapján valószínű, hogy hazánkban az IGT-ben szenvedők száma megközelíti az ismert diabetesben szenvedőkét.
A diabetes mellitus diagnózisa
A diabetes mellitus kórisméjét általában a klinikai tünetek keltette gyanú alapján, máskor szűrővizsgálat keretén belül végzett vércukor-meghatározás eredménye biztosítja.
A cukorbetegség klasszikus klinikai tünete a - vizelet mennyiségének megnövekedése - fokozott folyadékfelvétel az állandó szomjúságérzés miatt - fogyás /egyéb okkal nem magyarázható/.
A fogyás kialakulhat átlagos, fokozott vagy rossz étvágy mellett. A beteg panaszkodhat fáradtságra, hányingerre, hányásra. Időnként homályos látás lép fel, amelyet a szemlencsének a megváltozott fénytörése okoz. Nőkön gyakran a szeméremajkak viszketése alakulhat ki. Visszatérő, nehezen gyógyuló fertőzések is felhívhatják a figyelmet a cukorbajra.
Olykor lábikragörcs, vagy a kézujjakon zsibbadás jelentkezik. Súlyos esetben a nagyon magas vércukorértékekhez társuló tudatzavar, eszméletvesztés jelentkezhet, és kezelés nélkül halált okozhat.
Elsősorban a 2-es típusú diabetes azonban gyakran lehet tünetszegény, ilyenkor a diagnózis egy már elszenvedett szövődmény – myocardialis infarctus, stroke – kapcsán derülhet ki.
Vércukor-meghatározás indokolt:
Diabetesre utaló /fentebb felsorolt/ tünetek fennállása, ill. súlyos tudatzavar, vagy coma esetén. Ilyen esetekben a vércukor magas, és a vizeletben is cukor mutatható ki.
Veszélyeztetett egyének (45 év felettiek, pozitív családi anamnézissel rendelkezők, elhízottak, magasvérnyomásosok, emelkedett vérzsírértékekkel rendelkezők, nagy magzatot szülő nők, terhességi diabetesen átesettek, cardiovascularis megbetegedés szenvedők) esetében.
Napjainkban a leghatékonyabb az ún. kockázatalapú szűrés, a kérdőíves (pl. FINDRISC) előszűrést követően a veszélyeztetett egyének körében az előírás szerinti cukorterheléses teszt (OGTT) elvégzése.